Erik H. Erikson és a pszichoszociális fejlődés 8 szakasza

A neves fejlődéspszichológus szerint életünk során folyamatosan fejlődünk, aminek a folyamata 8 szakaszban határozható meg:

1. Bizalom vs. Bizalmatlanság
2. Autonómia vs. Szégyen / Kétely
3. Kezdeményezés vs. Bűntudat
4. Teljesítmény vs. Kisebbrendűség
5. Identitás vs. Szerepkonfúzió
6. Intimitás vs. Izoláció
7. Generativitás vs. Stagnálás -> ez jellemzi a felnőttkort
8. Integritás vs. Kétségbeesés -> és ebbe kell átlépni a fent említett időszakban.
E 8 szakasz megállapítása mellett az is elméletének része, hogy az egyes szakaszokból mindig valamilyen krízisállapot útján jutunk el a következőbe. Köszönhető ez annak, hogy az új szakaszok új készségek előhívását és megküzdési stratégiák alkalmazását kívánják meg. Sikeres megoldás esetén az egyén magabiztosabbá válik.

Honnan tudhatod, hogy életközépi válságban vagy? 

Az alábbi tünetek mindenképp árulkodók:
Kérdéseket teszel fel az életedről, az értelmét keresed… 

Ha felnőttkorod során nem élted meg a produktivitást – értéket teremteni, alkotni, nyomot hagyni a világban, ez számos formában lehetséges – könnyen jelentkezhet válságként ez a hiány, és tele lehetsz kétségbeeséssel az életed értelmét illetően.

Lelki problémákat okoz a tested változása, az öregedés folyamata, és mindent meg akarsz tenni ennek visszaszorítása, illetve a fiatalság látszatának fenntartása érdekében. Elcsépelt és közhelyes, de klasszikus ábrázolása ennek a fitneszteremben összeesésig izzadó hölgy és a sportkocsis úriember.

Lázadozni akarsz, egyfajta második kamaszkort élsz meg: vágysz arra, hogy bulizz, meggondolatlanságokat kövess el… Vagy épp ellenkezőleg: kínosan kezdesz tudatossá válni az életmódodra attól való kétségbeesésedben, hogy az életed és fizikai valód véges.

Nosztalgikus érzések kerítenek hatalmukba, temeted a fiatalságod, és ez az egész helyzet kétségbe ejt. Az előtted álló időszak lehetőségei és kihívásai helyett olyasmik keltenek feszültséget, amikre már úgy érzed, nem lesz módod, vagy amiről már lemaradtál.

Sokan fordulnak ebben az időszakban a spiritualitás, ezotéria felé, ami egészséges mértékben egyáltalán nem probléma – bár pszichés kríziseket és betegségeket tilos így kezelni – viszont a fogékonyabbakat ilyenkor szipkázhatják be veszélyes közösségek, szekták, szélsőséges csoportok is…

De mi lesz ezután…?
C. G. Jung szerint az élet közepe a szembesülés időszaka, amikor egy domb tetejére ér az ember, számot vet mindazzal, ami mögötte van, és tudatosul benne, hogy az út innentől kezdve csak lefelé vezet majd. Ez pedig krízisállapotot idéz elő.
Megoldás: legfontosabb a tudatosság.
Nem mindezek felfedezésével van a probléma, hanem a „beleragadással.” 

1. A megoldáshoz nagyon fontos a támogató környezet, akár családtagok, akár barátok részéről – ezek hiányában direkt közösségekben kereshető támogatás. 

2. Ezen felül tudatosan kell megkeresni az új kapaszkodási, tájékozódási pontokat, célokat, amelyek illenek az érkező korszak lehetőségeihez. 

3. Mindezekkel együtt pedig fontos tudatosítani, hogy az élet nem válik üresebbé és értéktelenebbé, mindössze más feladatok, más kihívások jellemzik már ezt a szakaszt. 

4. Ehhez nagyon fontos a lelki számvetés mellett a fizikai újra-rendszerezés is, tehát akár új körülmények, új napi rutin célzott kialakítása.

Ha nem megy egyedül…
Fordulj szakemberhez kérdéseiddel, bizonytalanságaiddal! Súlyosabb mentális probléma esetén pszichológus vagy pszichiáter, az élet újratervezéséhez, új célok meghatározásához pedig életvezetési tanácsadó lehet segítségedre – szeretettel várlak, hogy beszélgessünk!