Az egészséges személyiség alapja az érzelmi biztonság

Gyerekeknél ez a törődés, a szeretet érzéséből indul, és nem nehéz következtetni, hogy felnőtt korára is jelentősen befolyásolja az ember énképét, személyiségét. Ennek hiányában az egyén instabillá válik, bizonytalanná önmagában és a környezetében, a világ felé egyaránt. 

A támogatás elmaradásával és az instabilitással pedig folyamatossá válnak az ember életében a kudarcélmények, ezzel szorongó, depresszióra hajlamos, antiszociális személyiséget formálva. Az énkép lépésről lépésre, a környezet befolyásával alakul ki.

Különböző életciklusok pszichoszociális krízisei 

Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy támogató környezet hiányában, melyik változat felé mozdul el a fejlődés

• Csecsemőkor: alapvető bizalom vagy alapvető bizalmatlanság
• Kisgyerekkor: autonómia vagy szégyen és kétely
• A játék kora: kezdeményezés vagy bűntudat
• Iskoláskor: teljesítmény vagy csökkentértékűség
• Serdülőkor: identitás vagy konfúzió
• Ifjúkor: intimitás vagy izoláció
• Felnőttkor: generativitás/stagnálás
• Időskor: integritás vagy kétségbeesés

A támogató környezet jellemzői – nem kizárólag a szülő-gyermek viszonyban

Empátia

Azaz képesség a beleélésre, hogy a másik emberben éppen mi zajlik. Támogató viselkedés azonban ebből úgy jöhet létre, ha önmagában nem csak a beleélés történik meg sikerrel, hanem az ember képes ennek tudatos feldolgozására is, és az információkat alkalmazza a kommunikáció során.

Konfliktusok után: egyensúly és béke

A támogatás velejárójaként a bizonytalanságot jelöltem, és a rendszeres konfliktusok szintén idevezetnek. A nézeteltérések rendezése természetesen alapvető, de bármilyen társas kapcsolat egészséges működéséhez nélkülözhetetlen a konfliktusos és békés időszakok egyensúlyának beállítása is. Különbözni és összekülönbözni természetes dolog, a konfliktus pedig ennek eredménye. Ha valakinek nincs bevált konfliktuskezelési és béketeremtési stratégiája, érdemes szakember segítségét kérni, hogy ez kiépíthető legyen. 

Dicséret és építő hozzáállás

Mindig, mindenki kap magára pozitív és negatív jelzőket is. Az építő hozzáállást első körben úgy lehet elérni, ha az érintett ember kapcsán szembemegyünk a negatív jelzőivel. Tehát, ha például ügyetlennek titulálták vagy tituláltuk korábban, de valamit ügyesen megold, akkor ezt mindenképp jelezzük felé. Nemcsak az adott feladatra fókuszáltan, – „ügyesen megoldottad” -, hanem hangsúlyosan, rá értve is: „ügyes vagy.”

Hogy elkerülhető legyen a bizonytalanság, a negatív kritikák esetén pedig épp fordítva érdemes eljárni: ott az adott tevékenység kerüljön értékelésre, de NE minősítésre. Ebben ügyesen el lehet rejteni építő megnyilvánulásokat is, hogy a jövőben újra motivációja legyen megpróbálni, ne váljon kudarckerülővé, viszont legyen esélye a fejlődésre. „Pl. ahelyett, hogy „ezt elhibáztad” úgy érdemes fogalmazni, hogy „ez most nem sikerült, de legközelebb már tudod, mit érdemes másképp csinálni.” 

Ha úgy érzed, nem megy a kommunikáció, akár szülőként, kollégaként, vagy párkapcsolatban, esetleg Te vagy az, aki nem érzi a kellő támogatást, érdemes szakértőhöz fordulnod segítségért! Keress bizalommal, ha kérdéseid vannak vagy megoldásokat szeretnél találni.