Kutatások bizonyítják, hogy akár másfél évvel is fejlettebbek lehetnek szellemileg azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek a családtagjaik azoknál, ahol ez a program elmarad. Ugyanígy, tudományos bizonyítékok vannak arra is, hogy a mesélés a gyerekek mentális fejlődésében sokkal hatékonyabb és egészségesebb módszer, mint a tévénézés, hiszen onnan túlzottan sok és sokféle inger érkezik, amit egy kicsi még nem tud megfelelően kezelni – ez pedig viselkedési zavarokat idézhet elő.
És ott van a meséknek az a tulajdonsága is, hogy segítik a problémamegoldás képességét, illetve a mindennapok eseményeinek feldolgozását, megértését. Elfogadásra és cselekvésre ösztökélnek: ezt pedig az egyre népszerűbb meseterápia foglalja össze módszertanilag.
Ha a gyerek túlzottan „izgága”
Fontos, hogy ez SOSEM a gyerek hibája. A legtöbb viselkedési zavar a környezet miatt alakul ki, a nem lekötött figyelem, illetve a lazítás, relaxálás elmaradása hosszú távon is káros lehet. A meseolvasással járó egyik nagyon fontos pozitív hatás, hogy fejleszti a gyerekek képalkotó képességét, ez a koncentráció pedig egyrészt energiabefektetést igényel, tehát elfoglalja őket, másrészt pedig ellazító hatással is bír – ezért is alszanak bele nagyjából bármely napszakban!
Ezzel szemben a kütyük: az elektronikus eszközökből áradó kék fény hormonális hatásai miatt felborítja az alvás-ébrenlét egyensúlyt, a mesefilmekből érkező intenzív képi hatások miatt pedig a saját képalkotó képesség nem fejlődik ki rendesen. A sok-sok hatás kedvezőtlenül befolyásolja a pihenést, zavarttá, izgatottá teszi a gyerekeket. Ha valami a mesében félelmetes, azt egész egyszerűen nem, vagy másképp képzeli el, a képek, filmek elől azonban nem tud elszökni, és nem biztos, hogy a látottak feldolgozására megfelelően képes lesz!
Mesés korszakok
Nagyjából 5 éves kor alatt még kifejezetten a képi világ lényeges a mesékben, ezt követően pedig a történetszál válik fontossá, és képessé válnak a gyerekek már az absztraktabb gondolatok megértésére is. Felfogják az ok-okozati összefüggéseket, képesek levonni a tanulságot, illetve el lehet kezdeni velük a közös továbbgondolást, egyszerűbb értelmezést, akár vitatkozást is.
Ezáltal jelentősen fejlődik a gyerekek verbális kifejezőképessége, akárcsak a szövegértési, szövegértelmezési kompetenciái. Napjainkban itthon a gyerekek évről-évre rosszabb eredményeket produkálnak szövegértési készségfelméréseken, ami nagyban köszönhető annak, hogy gyerekkorukban a meseolvasást a tévé helyettesítette. Itt ugyanis a történetvezetés nem kizárólagosan a szövegre és saját képzeletre hagyatkozik, hanem kész képek, hatások, effektek, illetve párbeszédek segítik a felfogást – leíró szövegek olvasásakor aztán esélyt sem hagyva a megértésre…
Meseterápia: minden napunk egy újabb történet
A 2000-es évek második felében hazánkban is kezdtek elterjedni a különféle művészetterápiák, illetve azok az elméletek, amelyek szerint az alkotás, történjen az egyéni vagy közösségi szinten, kedvezően befolyásolja a pszichét. Ennek egyik irányzata a bibilio-, azaz olvasásterápia, és leágazása az (egyáltalán nem csak gyerekeket célzó) meseterápia.
Mind a biblioterápia, mind azon belül a meseterápia módszerének fókuszában az áll, hogy célzott olvasással személyes problémák oldhatók meg, illetve segítheti traumák feldolgozását is. Az itthon leginkább elterjedt meseterápiás módszert Boldizsár Ildikó mesekutató fejlesztette ki – eszerint a mesékből kapott felismeréseket nem elég értelmezni, fel is kell használni a változáshoz. Itt a klasszikus elemzés, értelmezés helyett a cselekvés áll középpontban, azaz, ha egy gondolat megszületik, az a valóra váltással nyer értelmet. A terápia rész tehát a megvalósítást helyezi középpontba, illetve a felismerésekkel való azonnali munkát, amely segít az élethelyzet jobbá tételében.
Ha ezzel egy kisgyerek már korán találkozik, sokkal határozottabban, magabiztosan lesz képes döntéseket hozni, illetve tudatossága is fejlődik a saját tetteit illetően: látni fogja az összefüggéseket, illetve a saját feladatait is egy-egy helyzetben a felismerések által. Itthon még a problémamegoldás, krízis- és konfliktuskezelés gyerekkori tanítása igencsak szegényes, mondhatni nem létező, azonban például a dán oktatási rendszerben az első osztálytól kezdve jelen van. Nem biztos, hogy kizárólag ez a kiegyensúlyozottságuk titka, az azonban bizonyos, hogy a boldog felnőttkor magjait gyerekkorban kell elültetni – és a skandináv nép ebben élen jár.
