You are currently viewing Rendhagyó anyák napja volt – Mit üzen valójában a Telekom vihart kavaró kisfilmje?

Rendhagyó anyák napja volt – Mit üzen valójában a Telekom vihart kavaró kisfilmje?

Viharokat kavart a Telekom „Bocsi, Anyu” címet viselő, anyák napja alkalmából leadott kisfilmje. De valóban igaz az, amit olyan sokan mondtak, „legyalázza” az édesanyákat? Vagy valami egészen más van mögötte? Édesanyaként és szakértői szemmel is igyekeztem ránézni erre a kérdésre.

Erről a kisfilmről van szó, ha nem láttad, vagy felidéznéd:

Bár az anyák vannak a középpontban, de…

Napjaink egyik nagyon fontos családi konfliktushelyzete, hogy egyik szülő sem tud megfelelő mértékben jelen lenni a gyermeke életében. Bár sok családban jellemző a „hagyományos” felállás, amikor az anyuka otthon van, így azonban az apuka marad ki szinte teljes egészében a gyermek(ek) életéből, ami szintén nem egészséges, hiszen a férfiminta a „szia, család, elmentem, este jövök” lesz. 

De a gyakoribb felállás egyébként nem ez, mert a legtöbb családban egész egyszerűen, szükség van két keresetre ahhoz, hogy legalább a minimálisan megfelelő életszínvonal tartható legyen. 

Körülbelül két generációval ezelőtt indult el az tendencia, hogy mindkét szülő teljes állásban dolgozzon a gyerekek mellett, tehát az 1950-2000 közt születettek azok, akik már ebben nőttek fel. Ők sok esetben, egészében viszik is tovább a kapott mintát, azonban a kiszámítható „nyolctólnégyig” munkahelyek, és a hozzájuk illesztett napközis, iskolaotthonos lehetőségek mára már átalakultak. Ahány munkahely, annyiféle beosztás, az elvileg 8 óra munka rendszerint jóval több annál, ráadásul egy olyan világban élünk, ami termeli a „bezzegembereket”, így mindenfelől, családtól indulva az idegenek széles sugaráig, csak a megfelelési kényszer érkezik.

Mindeközben a gyerekbarát munkahelyek, a részidős vagy rugalmas állások ritkák, mint a fehér holló…

Nyilván, fennállnak olyan esetek is, amikor az édesanya nem szeretne lemondani a családi élet mellett saját maga önmegvalósításáról sem. Bűn-e ez? Nem, hiszen az anyaszerep nem a női szerep maga, hanem ennek egy csodálatos, és nyilván, meghatározó szelete – de nem kizárólagos alkotóeleme. Tudatos tervezés és logisztika kérdése az önmegvalósítás és a családi élet egyensúlya, de természetesen, nélkülözhetetlen hozzá egy kellő mértékben együttműködő partner. És itt vissza is kanyarodunk ugyanoda: egyszerűen nem lehet kizárólag az anyákat felelőssé tenni a gyermek sorsának alakulásában, de nyilván, az kétségtelen, hogy egy bizonyos kor alatt az édesanyának kell ott lenni a kicsit mellett.

Sokak számára ez nem, hogy nem kimondható, de egyenesen elfogadhatatlan is, hogy ebben az időszakban az apa felelőssége is az, hogy a kisbabás időszak az anyukának kényelmesebb, könnyebb legyen, és beleférjen az utódgondozás mellett más is az életébe – csak ezt sokszor sem a nők, sem pedig a férfiak nem vállalják fel. Pedig ezt felismerni, majd elkezdeni ennek megfelelően menedzselni az életet, egyáltalán nem felelősség áttolás, hanem, akárcsak a gyerekvállalás maga, közös felelősség.

Általában egyébként, nem egy munkahely léte vagy nemléte jelenti a problémát.

A törődés vagy nem törődés összességében azért ritkán múlik azon, hogy egy édesanya dolgozik-e, önmegvalósít-e a családi szerepkörei mellett. Sokkal, de sokkal nagyobb problémát jelent az mindkét szülő részéről, hogy amikor fizikálisan jelen van a gyermek mellett, valójában akkor sincs ott igazán. Az okostelefonok nyomkodása, a social media folyamatos „pörgetése”, az állandó, függőségi szintet súroló információhajhászás – Fear Of Missing Out-szindróma miatt, a gyerekkel igazából senki nem törődik. Ő is nyomkod egy telefont meg a szülei is, miközben egy légtérben élnek, de fizikai szinten csak – lélekben talán alig ismerik egymást.

Egyáltalán nem gond a munka, sem az önmegvalósítás, ha a szülők képesek megosztani a feladatokat, és mindkettejük számára fontos, hogy minőségi időt töltsenek a közösen vállalt gyerekkel, gyerekekkel. 

A tévé, a telefon, a laptop bambulása nem minőségi idő – hiszen nincs benne az egymás iránti törődés és odafigyelés. Minőségi időnek számítanak a beszélgetések, a közösen, együtt megélt élmények – például kirándulásokon, utazásokon – illetve az olyan hétköznapi, mégis közösen végzett tevékenységek is, mint a családi főzőcskézés-sütögetés, társasjátékozás, kertészkedés. Ha ezekből több lenne, a kicsik észre sem vennék, hogy apu céget vezet, anyu egyéni vállalkozást indított vagy dolgozni jár, hiszen minden egyéb esetben: JELEN vannak. És ez a kulcs. Legyél jelen a gyermeked életében!